Pünkösd

Húsvéthoz kapcsolódva pünkösd is mozgóünnep, amely május 10-e és június 13-a közé esik. Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz "ötvenedik" szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvét utáni 50. napon kezdődik.

Pünkösd ünnepét a keresztény egyház annak emlékére tartja, hogy Jézus mennybemenetele utána Szentlélek leszállt az apostolokra.

Az 50 nap a zsidó vallásból ered. Ők ünnepelték a Pészach utáni ötvenedik az aratás, az első gyümölcsök, majd később a Tízparancsolat adományozásának ünnepét.

A magyar pünkösdi szokásokban a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.

Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték pünkösdöt. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, melyet szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek Szentlélekkel. Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta neki, hogy szóljanak. A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. Előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, és belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.

A középkorban a Szentlélek eljövetelét megelőző szél zúgását kürtökkel, harsonákkal utánozták.

A lángnyelveket égő kócok jelképezték, melyeket a templom padlásáról eresztettek alá a hívek közé.

Pünkösd vigíliája

Pünkösd szombatja is félig ünnep volt. A múlt században ezen a napon még általános volt hajnalban, a Tiszában való fürdés, hogy elkerülje a fürdőzőt minden betegség. A lányok is megfürödtek ilyenkor a Tiszában. Se menet, se jövet, se fürdés közben egy szót sem szóltak, abban a hitben, hogy így nem fog rajtuk semmiféle rontás.

Pünkösd jelképei, Pünkösd ételei

Néhol már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. A Pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender, a tésztákat friss gyümölccsel - eperrel, cseresznyével - töltötték meg.

Pünkösdi jelképek

Pünkösdi rózsa: pünkösdi rózsát szoktak a mosdóvízbe szórni, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.

Fehér galamb: a templomban sok helyen a Szentlélek jelképeként fehér galambokat engedtek szabadon.

Zöld ág: nyírfaágat, gyümölcságat, bodzát tettek pünkösdkor a házakra, az istállókra, hogy távol tartsák tőlük az ártó, gonosz szellemeket. 

2009-2010: PAPOK ÉVE

Szent Márk napi búzaszentelés

A római katolikus Egyházban Szent Márk evangélista napján, április 25-én búzaszentelő körmenetet tartanak a vetés megáldásáért, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért. A hagyomány szerint a búzaszentelő körmenetet Liberius pápa rendelte el a 4. század közepén és a pogány Robigalia (=körmenet a mezőre) ünnepet váltotta ki a keresztények közt. Tudjuk azt is, hogy Nagy Szent Gergely idején Rómában milyen útvonalon rendezték a körmenetet.

A vallásos nép egyik közkedvelt ájtatossága a búzaszentelő határkerülés, hiszen ilyenkor a Miatyánkban is kért mindennapi kenyérért imádkozunk. A megszentelt búzát, mint fontos szentelményt, a hívek hazaviszik otthonukba is. Az asszonyok a szentelt búzát imakönyvükben tartották, a férfiak kalapjuk mellé tűzték. Tápén a szentelés alatt koszorúkat készítettek a búzából, melyeket a templomi zászlóra, keresztekre helyeztek, majd nyolc nap után levették, és a szántóföld négy sarkába helyezték jégverés ellen.

A körmenetben a templomi zászlókra és keresztekre a hívek búzakoszorúkat fontak a templomi zászlókra és a keresztekre és ezekből sokan haza is vittek néhány szálat. Kenyérsütéskor még a 20. század elején is (lehet, hogy még később is) sok helyen a búzából néhány szálat a kenyérkovászba tettek, volt ahol a teába főzték.

A szertartás közben tépett gabonaszálaknak a néphagyomány szentelményi erőt is tulajdonít. A Márk napi búzakoszorú gyógyításra való felhasználásáról már a 17. századból vannak feljegyzések. Ennek nagyon sok változata ismert. Például volt, hogy a búzakoszorút a beteg feje alá tették. A bukovinai székelyek a megszentelt búza főzetét lábfájás ellen tartották jó orvosságnak.

Előző évekhez hasonlóan, idén is megtartottuk Újkígyóson a búzaszentelés szertartását. A temetőben végzett szabadtéri szentmise után körmenetben vonultunk a közeli búzaföldekhez, ahol a négy égtáj felé mondott könyörgéssel kértük Istenünk áldását a sarjadó vetésekre. A hívek igen szép számban vettek részt a körmeneten. Külön öröm volt számunkra, hogy sok fiatal is megjelent a szentmisén. Az Újkígyósi Keresztény Gazdakör tagjai a Szt. József tiszteletére felszentelt céhzászlójuk alatt vettek részt a búzaszentelésen. Isten hallgassa meg imáinkat, és adja meg mindannyiunknak a mindennapi kenyeret!

Nagyböjti lelkigyakorlat

Idén is megtartottuk egyházközségünkben a hagyományos nagyböjti három napos lelkigyakorlatot. Vendég atyánk Ft. Fekete Jenő ferences páter volt aki az erdélyi Dés ferences kolostorából érkezett hozzánk, hogy értékes gondolataival segítsen lelkünket fölkészíteni a közelgő Húsvétra.

Témául a szíriai Námán történetét választotta, mindhárom estén ennek az ószövetségi történetnek egy-egy mozzanatát ragadta ki és mondanivalóját helyezte át a mai korba. A családi élet békéje, a házasság keresztény módon való helyes megélése, a másokra való odafigyelés, az imádság, a másokért hozott áldozat: ezek voltak azok a témák, melyeket elmélkedési pontokként elénk tárt Jenő atya, sok-sok történettel, mindenki számára érthető példával téve nekünk szánt gondolatait.

A hívek részéről sok pozitív visszajelzés érkezett, s a mindhárom este megtelő templom is jelezte: érdemes volt Jenő atyának többszáz kilométerről Újkígyósra utaznia.

Isten fizesse fáradságát, nekünk pedig adja meg az Úr, hogy a lelkigyakorlat üzenetét megértve és életünk részévé téve igyekezzünk mindinkább a Krisztus-mutatta úton járni!

Nagyhét – Húsvét

A nagyböjt végéhez érkezve eljutottunk a nagyheti eseményekhez. Virágvasárnappal, az Úr Szenvedésének Vasárnapjával kezdődően igyekeztünk mind bensőségesebben a szenvedő Krisztusra figyelni és átélni a nagyheti eseményeket.

Virágvasárnap a barkaszentelés és körmenet ugyan a jeruzsálemiektől ünnepelt Krisztusra emlékeztet bennünket, de a szentmisén felolvasott passiótörténet és a liturgián felöltött vértanúk piros színe már a közelgő szenvedéseket jelzik előre.

Nagycsütörtökön megemlékeztünk az Oltáriszentség alapításáról. A szentmise végén oltárfosztást tartottunk, mely Krisztus magára hagyását jelzi, majd az Olajfák hegyén vérrel verejtékező Krisztusra emlékezve, szentségimádási órát tartottunk a mellékoltárra átvitt Oltáriszentség előtt.

Nagypénteken, Krisztus kínszenvedésének és kereszthalálának napján régi szokás szerint a hívek feketébe öltözve jelentek meg a keresztúti ájtatosságon és az azt követő csonkamisén, jelét adva: ma az egész világegyház gyászolja a szenvedő Krisztust.

Szebellédi Zoltán kántor úr idén is felkészítette az énekkart a Passió eléneklésére, mellyel még bensőségesebbé vált a nagypénteki liturgia.

A szertartás keretében leleplezésre került a Feketevasárnap letakart feszület, mely előtt hódolva megköszöntük Krisztus Urunknak az értünk vállalt áldozatot.

Nagyszombaton, az Úr sírban nyugvásának napján reggel nyolctól este nyolcig a hívek óránkénti váltással szentségimádást tartottak a feldíszített szent sírnál. Este a tűzszentelés szertartásával elkezdődött a feltámadási szentmise, mely a húsvéti örömének eléneklésével, a vízszenteléssel és a keresztségi fogadalmak megújításával folytatódott.

Az áldozás után a szent sírtól indult a feltámadási körmenet, melynek útvonala a Kossuth utca, Radnóti utca, Wesselényi utca és Arany János utca volt. Az ablakokban mindenütt égő gyertyák és mécsesek várták az arra haladó feltámadási körmenetet.

A templomba visszatérve az egyház öröménekével, a Te Deummal, szentségi áldással, és a himnuszok eléneklésével ért véget a hosszadalmas, két és fél órás, ám szimbólumaiban és szertartásaiban mégis oly szép feltámadási szertartás.

Húsvét vasárnapján az ünnepi szentmisével köszöntöttük a feltámadt Krisztust. Szentmise végén megszenteltük a húsvéti eledeleket, mely „hivatalosan” is a nagyböjt végét jelzi.

A feltámadt Krisztus öröme töltsön el mindannyiunkat, és az ünnepek elmúltával is segítsen bennünket, hogy hitvalló keresztény életünkkel a Feltámadottnak igaz tanúi lehessünk!